Viki Születésnap

Huginak 19. - én születésnapja volt. Meg is ünnepeltük. Eljöttek mamáék és Örsike barátomék. Jó volt a  hangulat, játszadoztunk, szaladgáltunk a szomszéd nagy örömére. Ilonka mama sütött egy finom tortát, Klári mama sütött süteményeket, anya készített kókuszos bonbont, apró kis szendvicseket.

"Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm - tavasznak tündér korszakán" (Petőfi Sándor)









BabaViki Születésnap

December 18. volt, vasárnap, és 41. hétben jártam (2011). Mondanom sem kell, hogy mennyire vártam a vajúdás pillanatát. Az utóbbi hetek minden egyes jóslófájását csodaként éltem meg, és örültem nekik, vártam őket. Reménykedtem, hátha valódiak lennének, de mégsem… December 13–ra voltam kiírva, ahogy szokták mondani. Szóval terminus túllépésem volt. 15-én NST-re mentünk a kórházba, a vizsgálatra nővérem is elkísért, aki egyben a doulám is volt. Rendben volt minden, a baba jól van, 3800 g körül van, és “haladékot” kapott 20–ig, hogy jószántából a világra jöjjön. A 42. héten már nincs keresnivalója odabent, érett a világrajövetelre– magyarázta az orvos. Ha addig nem indul be a szülés, akkor beindítjuk. Rémült voltam, nem akartam ezt a folyamatot. Az első szülésem csodálatos volt, mondhatnám akár orgazmikusnak is, miért ne lehetne ez a szülésem is olyan. Az időjárás sem volt a legkedvezőbb, minden nap ködös idő… egy kis fehérségre vágytam, hóra… hátha az karácsonyiasabb hangulatot varázsolna, és engem is jobb kedvre derít, ami a pocaklakómnak is jót tenne, gondoltam magamban. És teltek a napok, én várakoztam, egyezkedtem a pocakommal… a körülöttem levők is türelmetlenkedtek, telefonálgattunk… sehol semmi. Olvasgattam internetes fórumokat, beszélgettem különféle tapasztalattal rendelkező emberekkel. Mindenkitől kaptam jó tanácsokat: sok fűszeres ételt kell enni, szeretkezni, sétálni, jó fahéjas/gyömbéres teát inni, bábakoktélt inni, stb. Hát én ezek közül egyiket sem kívántam, egyedüli dolog ami jól esett az a séta volt… de mivel az idő ellenem dolgozott, gondoltam kipróbálok közülük párat. Szombat volt. Anyukám extra fahéjas almakompótot készített nekem, hosszú sétákat tettem Cézár kutyámmal, ittam egy gyenge bábakoktélt. Gondoltam hátha estére valami hatására beindul a szülés… de nem. Vasárnap úgy ébredtem, hogy ma muszáj szülnöm, nagyon-nagyon akarok. Ráadásul szép nagyot havazott. Lazításként a szépvízi gáthoz mentünk a párommal, fotózgattam, sétágattunk. A fotózás nagyon kikapcsol, ellazít, mondhatni feltöltődtem. Hazafele éreztem valami hasmenéses előjelet. Otthon bebizonyosodott, hogy jól éreztem, valóban gyomormenésem van, ami lehet a szülés előjele is, és valami rendszertelen, gyenge fájásokat is éreztem. Hamar telefonáltam Mónikának, mondjam el a hírt. Ő biztatott… szülni fogunk. Csak a szülésemre jött haza a két gyerekével, és pont ma készült visszamenni, mivel otthon már fontos elinteznivalói voltak. Maradtak. Csak miattam. Kicsit aggódtam is, hogy ha ez az egész csak egy hamis riasztás, s mégsem fogok ma szülni… de hamar el is fordultam ettől a gondolattól, és bizakodva vártam a fájásokat. Egyre keményebbek voltak, és kezdtek rendszereződni. Átjött Mónika, férjem is itthon volt. Regina a nagyszüleinél játszadozott, mit sem sejtve. Mértük az időt és a fájások hosszát, párologtattunk, forróvizes – muskotályzsályás borogatással próbáltuk enyhíteni a fájásaim, és közben viccelődtünk. Felhívtam a barátnőimet, és örömmel tudattam, hogy szülni fogok. Csodálkoztak rajtam. Nem félsz? Te szülni fogsz, és ilyen bátor vagy? Nem kéne korházba menni? Néztük az X-Faktort. Szóval nagyon jó hangulat volt, tésztát eszegettünk, beszélgettünk, és vártunk. Elgondoltam magamban, hogy mennyire szeretnék ebben a környezetben szülni, nem akarok korházba menni. Magam akarok lenni, és úgy szülni, ahogy nekem jól esik, ahogy az ösztöneim diktálják. Úgy vajúdjak, ahogy én akarok. Négykézláb vagy a bordásfalnak dőlve, himbálózva. De nem akartam felelőtlen lenni. Ha legalább még egy tapasztalt bába is velem lett volna, aki tudja a dolgát… Szóval menni kellett a kórházba. 13 órától este 22 óráig otthon vajúdtunk, de a fájásaim időtartama alapján
elindultunk, nem mertem kockáztatni. Felhívtam az orvosom is, aki vasárnap ellenére is tette a dolgát és ő is elindult a korház fele. Megérkeztünk a korházba, a betegfelvevőn a férjem lediktálta az adataim, Mónikával a szülészet fele vettük az irányt. Maga a korház hangulata nagyon elriasztott, mintha megállt volna a folyamat bennem… és meg is állt. Mert nem lehettem önmagam, mert kiszolgáltatva éreztem magam. Megvizsgáltak. 7 cm tágulás, szívhang is rendben. Nem elég erős és túl rövid a kontrakció, mondta az orvos. Feküdtem a szülőszobában. Mónika az ágy mellett, biztatott. Próbáltam nem figyelni a szülésznőre és az engem körülvevő stábra, csak magamra koncentráltam. Oxitocin és gátmetszés mentes szülést szerettem volna, mint az első volt. Váltogattam a poziciókat, sétálgattam. Közben azt a “jó” tanácsot kaptam, hogy feküdjek, pihenjek, mert nem lesz erőm a végére. Mónikára néztem, a tekintete azt sugallta, hogy csináld, ahogy neked jól esik. Ez engem nagyon megerősitett. Jót tett a jelenléte. Közben jöttek, mentek a fájások. Légzéstehnikával próbáltam őket enyhíteni, és arra gondoltam, hogy minden fájás közelebb visz a kisbabám világrajöveteléhez, ahhoz az eufórikus állapothoz, amire olyan sokat vártam. Közben visszajött az orvos, megvizsgált. Másfél órás távolléte során semmi előrehaladást nem látott. Oxitocint javasolt, mondván, hogy az nem rossz, felerősíti a fájásokat éppen annyira, hogy a baba megszülethessen.
Tényleg felerősítette, nagyon kemény fájásaim voltak. Semmihez sem tudom hasonlítani. 3 perc múlva már a tolófájások jöttek. Megjegyzem, ami nekem kb 3 perc hosszúnak tünt, az igazából 20 perc volt. Utólag tudtam meg a doulámtól. Az ágyból, ahol feküdtem, hamar-gyorsan át kellett mennem a szülőszékre. Ez volt az egész szülésem alatt a legkellemetlenebb, és a szülésznő vezénylése. Hiába mondtam, hogy nem akarok, nem tudok, nyomnom kell, a baba feje a lábam között, de úgyis áttettek. A szülőszéken pár nyomás után már kibújt a kislányom. 3700 g és 57 cm. Gátmetszés nélkül szültem, ahogy az első kislányomat is. Nemsokára sírni kezdett. Mellkasomra helyezték, ahogy megérezte, hogy rajtam van, egyből elhallgatott, és ott szuszogott rajtam, megnyugodva. Olyan jó érzés volt. Aztán elvitték, vizsgálták, mérték, stb. és visszahozták. Csodálatos érzés volt. Közben a méhlepény is megszületett, én teljesen jól voltam, már indultam volna haza a picivel szívem szerint. Újjászülettem. Boldog voltam. Feledve a negatív élményeket. Remegtem. Sírtam. Fáradt voltam. Telefonálgattam. És hálás voltam mindenkinek: Mónikának, aki végig mellettem volt – simogatott, biztatott, fotózott, és minden mást amire szükségem volt, férjemnek, orvosomnak, szüleimnek és nem utolsó sorban Marikának, akihez szülésfelkészítőre jártam, és minden kérdésemre/félelmemre próbált válaszolni/segíteni.

Szombat









Advent




Anyával elmentünk adventi koszorút készíteni a Hargita Megyei Tanács által szervezett tevékenységre. Amíg anya a koszorút készítette, addig én rajzolgattam, játszadoztam a gyereksaroknál. Megbeszéltük anyával, hogy mire is jó az adventi koszorú, miért is készítünk. Annyit megjegyeztem, hogy amikor a 4.ik gyertyát is meggyújtjuk rajta, akkor karácsony lesz. Várom már.

Születésnapom - pom - pom

 November 21. - én betöltöttem a 4. évemet. Anya szülinapi zsúrt rendezett a tiszteletmere, ahová meghívhattam a barátaimat. Nagyon jól éreztük magunkat. Volt zene, jaték, tánc, torta, sütik és mindenféle.
Kicsi Réka barátnőmnek is születésnapja volt, így együtt ünnepeltünk.
Ilonka mama nagyon fincsi tortát sütött nekem. Ott volt Zsanett és Fruzsina barátnőm, Örsike és Saci, sőt ott volt a kis Csenge is, aki nem olyan rég látta meg a napvilágot. Ott voltak mamáék, Évike és még sokan mások.










Hétköznapok

Telnek - múlnak a hétköznapok, növögetünk és ügyesedünk. Kishugom egy nagyon aktív, "dolgos" lány, érthetően beszél, szobatiszta és egyre jobban önállóbb minden téren.
Anya visszament dolgozni, tanít egy iskolában. Klári mama hugomra és rám szokott vigyázgatni, segít anyának.
...és én? Hát lassan 3 hete nem jártam napközibe, ebből egy hét volt a vakáció, DE ma mehetek is. Nagyjából meggyógyultam. Kiütéseim voltak, amik elfertőződtek, staphilococcus fertőzést kaptam. Seb volt mindenhol , nagyon viszkettek. Két óránkét le kellett őket mosni, majd bekenni. Életemben előszőr szedtem antibiotikumot, muszáj volt nekem és szót is fogadtam, szó nélkül bevettem minden gyógyszert. A sebek szépen gyógyulgatnak, habár még halványan latszanak...gyógyszert nem kell szednem, de továbbra is kell kenegetni őket még két hétig, reggel és este + 2 naponta valami speciális fürdő készítménnyel le kell mosni őket. 
Hamarosan még jövünk beszámolóval, ugyanis közeleg a Szülinapom - pom - pom!



Nyaraltunk

Végre eljött a nyaralás ideje. Idén is a román tengerpartra esett a választás, akárcsak a tavalyi évben. Velünk jött Ilonka mama , sőt kicsi Réka barátnőmék is velünk voltak. Nagyon jól telt, mondhatni végig jó idő volt, sokat úszkáltunk, lovagoltunk, voltunk delfináriumba, homokoztunk, hajókáztunk és még lehetne sorolni.