Az utóbbi időben nagyon számoltam a napokat. Két dologért is. Az egyik , amiért számoltam az a vakáció volt, a másik meg a karácsony. Eljött a vakáció és eljött a karácsony is.
24.én délután Évikéhez mentünk apával. Mire odaértünk már az angyal eljárt, hagyott ott sok sok ajándékot, no meg egy csodaszép karácsonyfát. Mivel apának dolga volt, így otthagyott Évikénél hugicámmal együtt. Évikével kisétátunk a kalászba Ilonka mamáékoz és láss csodát, az angyalka ott is eljárt. Ott is hozott sok sok ajándékot és egy nagy nagy karácsonyfát. Amikor már jóóóó sötét volt, megérkezett apa és anya is. Megvacsoráztak és indultunk is haza, kiváncsi voltam, hátha meglátom hazafele az angyalkát....
Hazaértünk és hamar szaladtam a lakásba szanaszét és kerestem, hátha eljárt az angyalka nálunk is, de sajnos nem találtam semmit. Apával a teraszról lestük, hogy hátha meglássuk. Nagy volt az izgalom.
Egyszer csak villogásra lettem figyelmes, szaladok be a középső szobába és a lélegzetem is elállt, amikor megláttam azt a hatalmas karácsonyfát. Szóval volt öröm, ajándék és minden. Azóta is az angyalt emlegetem, esténként a karácsonyfát csodálom, a fényeit. Boldog vagyok.
Hazaértünk és hamar szaladtam a lakásba szanaszét és kerestem, hátha eljárt az angyalka nálunk is, de sajnos nem találtam semmit. Apával a teraszról lestük, hogy hátha meglássuk. Nagy volt az izgalom.
Egyszer csak villogásra lettem figyelmes, szaladok be a középső szobába és a lélegzetem is elállt, amikor megláttam azt a hatalmas karácsonyfát. Szóval volt öröm, ajándék és minden. Azóta is az angyalt emlegetem, esténként a karácsonyfát csodálom, a fényeit. Boldog vagyok.
Legalább ennyire Boldog Karácsonyt Kívánok Nektek!
